Története

HERENCSÉNY

Herencsény a Középső-Cserhát északi lejtőjén a Nagy-hegy (467 m) lábánál elterülő katlanban, a Feketevíz-patak partján fekszik.

Területén található a védett „Arethusa” forrás, innen ered a Feketevíz-patak, amely az Ipolyt táplálja. A település határának keleti része közel összefüggő erdőség, kedvező természeti adottságokkal, vadban gazdag faunával. A községet fekvése, a Belső-Cserhát még érintetlen, vadregényes vidéke sajátos hangulatú, egyedi jegyekkel bíró turisztikai célponttá teheti.
A község Budapesttől mintegy 100 km-re, a 2123. sz. Mohora-Alsótold összekötő út mentén fekszik. Mohoránál csatlakozik az Aszód-Balassagyarmat közötti 2108. sz. úthoz, de jól megközelíthető Pásztó-Alsótold érintésével a 21-es főútról is.

Vasútvonal legközelebb (10-12 km) Mohorán, ill. Magyarnándorban érhető el, ahonnan Balassagyarmat, valamint Aszód – Budapest felé van vasúti kapcsolat.

A község az őskortól lakott hely. Az írásos források 1322-ben említik először. 1423-ban az esztergomi érsek tulajdonában van a falu, aki a korábban román stílusban épített templomot kibővítette. 1590-ben 36 család lakott Herencsényben, akik elsősorban búzát termeltek, de jelentős szőlőültetvénnyel is rendelkeztek. A makkos erdők a sertéstartásnak kedveztek.

A település történetében ritkán fordult elő, hogy csupán egy földbirtokoshoz tartozott volna.
A nagyobb birtokrésszel rendelkező földbirtokosok a faluhoz közel, de attól elkülönítve jelölték ki az általuk betelepített családok házhelyeit. Ekkor alakultak ki Herencsény mellett azok a kis önálló települések, amelyek a falu lakóinak ismeretében ma is élnek: Vajdafalu, amelyet a Róth család létesített a 17. század közepe táján a Feketevíz széles ball partján a templomhoz közel. A Váras nevű rész betelepítésére a Ráday család adott engedélyt, amelyet a 19. század közepén még „Kukorica Váras” néven ismert a falu lakossága.

A Gándor nevű falurészt a Wattay család népesítette be. Herencsény falu csupán abból a néhány sor házból állt, amelyet a 19. század második felében Tiszttartósor névre kereszteltek el. A Szemetszög falurész is ekkor kapta nevét.

A több településrészből összeálló falunak viszont egy közös bírója volt. A jobbágyok családfői (28 jobbágy) évenként váltva egymást, sorban látták el ezt a tisztséget.

A jobbágyfelszabadítás után a jobbágyföldek felaprózódtak. A földművelésből kiszorult családok tagjai cselédnek szegődhettek, napszámba jártak, vagy az 1860-as évek elején megnyitott helyi szénbányában helyezkedtek el.

A falu elemi iskolája a törökháborúk idején is működött. Több pusztulás után 1885-ben épült fel a ma is álló iskola. A 120-140 iskolaköteles gyermeket egy pedagógus tanította.

A 19. század közepétől a falu lakóinak jelentős része (a telkiföldek felaprózódása, a lakosság számának növekedése, a földszerzési lehetőség teljes hiánya miatt) elszegényedett.

A hősök emlékművén az I. világháborút 34, a II. világháborút 24 név, összesen 58 áldozat fémjelzi.

A háború után Zója néven már az 50-es évek elején alakult itt szövetkezet, amely többszöri átalakulás után a 70-es évek elején egyesült a cserhátsurányi szövetkezettel.
Napjainkban a szövetkezet megszűnése után az elaprózott földeken néhány kft.gazdálkodik. A foglalkoztatottak száma az ágazatban drasztikusan lecsökkent.

Az ötvenes években, az önálló tanács idején számos új közintézménnyel (művelődési ház, orvosi rendelő, közfürdő, tanácsház) gyarapodott a település.

A 70-es, 80-as évek „társközségi” szerepe fékezte a fejlődést, de nem akasztotta meg teljesen. A település 90-től újra önálló. Az önállóságot az alapvető infrastruktúra gyors kiépítése jellemzi (vezetékes víz, kábeltelevízió, gáz, telefon).

Az állandó népesség a 60-as, 70-es években jelentősen, 1980-tól kismértékben csökkent. A folyamatot ma már a természetes fogyás jellemzi, az elvándorlás helyett napjainkban a betelepülés is egyre gyakoribb.
Amennyiben a faluban üdülési-idegenforgalmi funkciógazdagodás történne, hosszabb távon a népesség stagnálását egy enyhe növekedési folyamat is felválthatja. E nélkül az elöregedés okán a lassú természetes fogyás folytatódik.

A község régebbi beépítésű részén még fellelhetők a népi építészet emlékei. Építészeti látnivalóként ajánlható a katolikus templom. Szentélye román kori, 13. sz.-i körtemplom alapjain átépítve és bővítve a 14. sz-ban, tornya a 18. sz-i. A középkori Haraszti falu romtemploma gótikus, a 14. sz-ban épült.A község Önkormányzata az ezredfordulón teljesen felújíttatta, – sokan látogatják. A Feketevízen átvezető hídnál áll a 18. sz-ból származó barokk stílusú Nepomuki Szent János szobor.

Mezőgazdaság: 1984-ben még az aktív keresők 30-40 %-a élt a mezőgazdaságból, jelentős volt a háztáji termelés.
Az itt lakó népesség legnagyobb része a mezőgazdaságból ma már nem fog megélni.
A privatizáció és a kárpótlás befejezése után a községben három kft. rendelkezik nagyobb művelhető földterülettel. A tulajdonosok többsége bérbe adja a földjét. A kisgazdaságok száma elenyésző. Tovább él a saját szükségletre termelő háztáji.

Ipar: a településen számottevő ipari üzem nem található. A korábban jól prosperáló faipari ( furnér) üzem új gazdára vár. A mézfeldolgozót sikerült újra indítani.

Herencsény a VOLÁN rendszeres helyközi járataival a közeli Balassagyarmatról jól megközelíthető. Vasútja nincs, a legközelebbi állomás Magyarnándorban (10 km) van.
Az elektromos energia ellátás teljes körűen biztosított. 1996-ban a földgáz bevezetésre került. Vízellátás a Nyugat-Nógrád Vízmű Kft. Vízrendszeréről megoldott. A csatornázásra előreláthatólag néhány éven belül kerül sor. A kommunális szilárd hulladék elszállítása rendszeres gyűjtőjárattal a község egész területéről a nógrádmarcali közös szeméttelepre történik.
A telefonellátottság alapvetően jó. A lakások 2/3-ában van telefon, az új igények 30 napon belül kielégíthetők. A községi kábel TV rendszer kiépült 15 csatornával, helyi adás lehetőségével A község önkormányzata közoktatási feladatait a szomszédos Cserhátsurány községgel közösen, társulás keretében látja el. Ezen belül helyben napközi otthonos óvoda működik egy csoporttal. Átlagosan 15-17 kisgyermek jár óvodába.

Az általános iskolások a körzeti iskolában, Cserhátsurányban folytatják tanulmányaikat, ahol 8 tanulócsoport, 1 napközis csoport működik. Herencsényben melegítő konyha, Cserhátsurányban 200 adagos önkormányzati konyha áll rendelkezésre jelentős szabad kapacitással.
A művelődési ház 100 fős nagyteremmel, ifjúsági klub, nyugdíjas klubhelyiséggel, stúdióval, Teleházzal rendelkezik. Az épületben kapott helyet a 6.000 kötetes könyvtár.
A községben (szintén Cserhátsuránnyal társulva) helyben biztosított a háziorvosi, védőnői és a fogorvosi ellátás. Közös fenntartású a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat is.

A jelentkező hazai és külföldi befektetőket átdolgozott összevont rendezési tervvel várják.
A község távlati fejlesztési stratégiája két kitörési pontra építhető:

1./ A szinte érintetlen természeti környezet kínálja a turizmus fejlesztését. Elsősorban a csendre, tiszta levegőre vágyók igényeinek kívánnak megfelelni, de szóba jöhet a vadásztatás fejlesztése is. Több figyelmet érdemel a Belső-Cserhát értékeinek feltárása is. A térség közvetlenül csatlakozik a hollókői együtteshez: a Szandavár-Hollókő és a Szandavár – Táb turista útvonal fejlesztése a még hiányzó észak-déli természetes kapcsolatot élesztené fel.

Kiemelt figyelmet érdemel a Herencsény-Nógrádsipek közötti út legalább makadám szintű kiépítése. Ezzel a térség közvetlenül kapcsolódna Szécsényhez, bekapcsolódhatna az ottani kereskedelem, munkaerőpiac, és más alrendszerek, – így a turizmus vonatkozásában a Hollókő-Szécsény-Ipolytarnóc tengely munkájába.

Távlatilag a Herencsény-Terény összekötő út megépítésével a déli kapcsolat tovább bővíthető. A társég községei a turizmus fejlesztése terén az infrastrukturális alapvetésen túl a szálláshelyek fejlesztésén dolgoznak. Megfelelő tőkeerős vállalkozó(k) részére olcsón belterületi ingatlant kínálnak, ahol kemping, étterem és fokozatosan egy komplex turistaközpont alakítható ki. E téren a vállalkozók közvetítésében vár segítséget a község.

2. A másik kitörési pont a mezőgazdaság célzott fejlesztése:
a térség a munkaigényes bogyósgyümölcs (málna, ribizli, szeder) termesztéséhez kedvező adottságokkal rendelkezik. A község szívesen fogadná olyan vállalkozók közvetítését, akik beruháznának e telepítésbe, illetve egy kisebb hűtőház létesítésével biztonságossá tennék a felvásárlást, feldolgozást. A vidék alkalmas az állattartásra, különösen a juh, kecske, de a szarvasmarha is kedvező legelőket talál. Mivel a mezőgazdaságban a tulajdonosváltás együtt járt az állatállomány drasztikus csökkenésével, e téren is a tőkeerős vállalkozók felkutatása, ill. a meglévők támogatása vezethet eredményre. Régi álom – és jelentős szabad munkaerőt kötne le – az erdőtelepítés. A szántóföldként, legelőként nem hasznosítható hegyoldalak erdősítése megkezdődött, de gyorsítani kellene.

A fentebb vázoltakon túl szóba kerülhet a meglévő furnérüzem (magántulajdonú) fejlesztése, ill. magas élőmunka arányt igénylő, főleg női munkaerőt lekötő ipartelepítés is.

Várják Önt látnivalóink és programjaink, valamint az itt élő barátságos, vendégszerető lakosság!